Nagy Judit

Festő, zománcművész

Mint naplóbejegyzések, úgy kísérnek utamon korai kezdetektől az aktuálisan formát öltő képvilágok; kérdéseket felvetően, válaszokat sejtetően, meg-megújuló szíverőkkel. Szemlélődésem középpontjában az úton járó ember áll - s vele sorsunk vetületei. Létábrák ezek. Emberközpontú képek, melyek úgy figurálisak, hogy tusvázlatok kalligrafikus vonalábrái a közegük. Az élethelyzetét kereső, értelmező, azt betölteni akaró emberi minőségek képei. Ezek formaváltozatai jelennek meg zománcokon, azok sajátos, mély tüzű, magas fényű felületein, s a vásznakon, ahol nagyobb méretet öltenek. A képek utalnak a világeseményekből betüremkedő, nehezített körülményeinkre, ugyanakkor bátorítani, sarkallni próbálnak erőink, nyugalmunk, hitünk megtalálására, megélésére. Amikor tűzzománccal festek, egy tradicionális eljárással dolgozom, de nem a műfaj hagyományos elvárásai, kötöttségei mentén. Sokévi kísérletező munka során leltem rá egy saját eszköztárra, mellyel szabadon újraformálhatom az anyagot a festészet és grafika határmezsgyéjén.

Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi és Művészeti Kar (EKKE-BMK)

Komárom