Nagy Judit
Festő, zománcművész
Mint naplóbejegyzések, úgy kísérnek utamon korai kezdetektől az aktuálisan formát öltő képvilágok; kérdéseket felvetően, válaszokat sejtetően. Vizsgálódásom középpontjában az úton járó ember áll s vele sorsunk vetületei. Létábrák ezek: emberközpontú képek, melyek úgy figurálisak, hogy tusvázlatok kalligrafikus vonalábrái a közegük. Az élethelyzetét kereső, értelmező, azt betölteni akaró emberi minőségek képei. Az alkotói munka számomra jelenlét-gyakorlás. Festményeim és zománcmunkáim a befelé irányuló figyelem tereit építik fel, ahol a rétegződő felületek az anyag alakulásával a tapasztalható és a megsejthető közötti átmenetek lenyomatai. Képeim nem történeteket mesélnek, hanem kapcsolódási állapotokat teremtenek. Olyan helyzeteket hozok létre, amelyek lelassulásra és összpontosításra hívják a szemlélőt és lehetőséget adnak arra, hogy a nézés aktusa maga is jelenlétté váljon.
