FEHÉR KIRÁLYNŐ parkour lép A Szabad Mozgás Sakkmodellje
Hollai Krisztina Megosztás
Megjegyzések:
FEHÉR KIRÁLYNŐ parkour lép A Szabad Mozgás Sakkmodellje „Most kifejezetten a nő, mint figura érdekel. Nem, mint motívum, hanem pozíció, statement. Olyan aktorként gondolok rá, aki egyszerre hordozza a nők sorstörténeteit, miközben egy- értelműen a jelen hangja. Egyetlen előkép sem fedte le igazán azokat a diskurzusokat, amikhez kapcsolódni akartam, ezért több hagyomány metszéspontjába állítottam: a keresztény Madonna- ábrázolások ikonográfiájából, az archaikus termékenységkultuszok Vénusz-figuráiból, valamint az alkímia és a sakk Fehér Királynőjének alakjából gyúrtam össze kulturális hibriddé. Mivel a Fehér Királynő elsősorban alkímiai fogalom, a hangsúly szinte magától a szimbolikus térbe csúszott. Az alkímia vizuális és gondolati nyelve ráadásul gyakran összeér a nőművészet törekvéseivel. Ebben a megvilágításban az ars regia nem pusztán spirituális önmunka, de identitásmunka is, női szerepek és társadalmi pozíciók átalakulás-metaforája. Meghatározó referenciapontok Hilma af Klint, Leonora Carrington, Remedios Varo és Ana Mendieta munkái, akiknél a misztikum a társadalmi reflexió eszköze. Mivel a Fehér Királynő parkour lép című kiállítás kifejezetten feminin perspektíva, a férfi figura elsőre joggal hiányként érzékelhető. De csigavér – nem direkt módon jelen van a kehely- ben, a vörös rózsában, a szódásüvegben és a vörös színben. Alapvetően az alkímiai férfi–női princípium-viszonyt vizsgálom. A kiindulópont egy felismerés, hogy a fehér és a vörös szín szimbolikája az egyik legkorábbi kooperatív egyenlőségtörténet. Allegóriáik, a Fehér Királynő és a Vörös Király protoegalista páros, egyesülésük nem a különbségek törlése, hanem azok megtartása és tudatos összehangolása. Ez egy olyan együttműködés-modell, amit meg akartam világítani, mert ma is aktuális és továbbgondolható. A munkafolyamat izgalmas felfedezése, hogy a sakkban is létezik Fehér Királynő, ráadásul a diskurzushoz is jól kapcsolható. Ő a legszabadabban mozgó figura, nem megkerüli az akadályo- kat, hanem keresztülhalad rajtuk. Innen a parkour párhuzam ötlet, az urbánus mozgáslogikában a városi tér akadályai nem korlátok, hanem lehetőségek. A sakktábla motívumát kettős jelen- tése miatt régóta használom, egyszerre lehet padló és dualista struktúra. Nálam ez nem játék, nem vizuál, hanem szimbólum-struktúra, sajátos filozófiai topik. Titus Burckhardt gondolkodása mentén vizionáltam a kiállítás kockás alapjának narratíváját: a sakk a kozmikus rend makettje, a fekete-fehér mezők polaritások, a bábuk princípiumok. A Fehér Királynő most feláll a táblára. Lehet, kicsit furán hat, hogy az archaikus-misztikus térben játszmája nagyon is a mára fókuszál. Célja nem a matt, hanem a patt, olyan win–win szituáció, ahol a férfi és női princípiumok, illetve minden identitás együttműködése válhat a szabadság közös élményévé.” HOLLAI KRISZTINA képzőművész