Horváth Gergely

Szobrász

Munkáim fő inspirációs forrása a természet, amelyeken keresztül a természet és az ember kapcsolatát vizsgálom. Olyan humánökológiai kérdések foglalkoztatnak, mint hogy hogyan viszonyul az ember adott korban és társadalomban a természethez, illetve milyen szerepet tölt be ma az életünkben. Az olyan termések és növényi motívumok, mint például a gubacs vagy a tövis visszatérő elemként jelennek meg műveimben, amelyekhez személyes és szimbolikus jelentésrétegek egyaránt társulnak. A gyermeki én perspektívája nem kihagyható az alkotási folyamatból, amely előhívja a gyűjtögetés aktusát és a világra rácsodálkozás élményét is. A természetben fellelhető termések önmagukban is furcsa képződmények, formaviláguk szerteágazó, mindegyikük egyedi és megismételhetetlen: ezt a létmódot hangsúlyozom manuálisan, tradícionális fafaragással megmunkált egyedi szobraimon. Leggyakrabban keményfával (dióval, akáccal vagy tölggyel) dolgozom, ami lehetővé teszi a finom részletes formák kialakítását. A további organikus matériák, mint a terrakotta vagy az élő növények mellett öntött fémekből és vasból is születnek munkáim, mert úgy gondolom, hogy az anyagok közötti kontraszt jól hangsúlyozza a természetes–mesterséges dualitást. Az utóbbi időben a plasztikai gondolkodás mellett a képi gondolkodás is foglalkoztat: legújabb munkáim többek között olyan kérdéseket vetnek fel, mint hogy hol húzódik meg a határa a szobornak, fali plasztikának és hol kezdődik a kép?

Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE)

Budapest