Závorszky-Simon Márton
képzőművész, alkalmazott környezetkutató
20 évesen kezdtem festeni, amikor depresszióval diagnosztizáltak. Van Gogh életrajzát olvasva éreztem úgy, hogy nekem is szükségem van egy szavak nélküli kifejezési módra, az érzelmeim megélésére, expresszójára. Amit akkor még ösztönösen tettem, mára teljesen tudatosan művelem. A narratívák és konceptek korában érzelemalapú művészetet mutatok fel. Azért alkotok, mert szükségletemmé vált, hogy a bennem élő erős érzelmeket megmutassam, kiadjam, legyenek azok békések és szépek, vagy fájdalmasak és nehezek. Művészetem megküzdésről, önismeretről és a belső változás leképzéséről szól. Természettudományos végzettséggel agyam egyik felével csodálom, és lenyűgöz az élet, a biológia, a növények élettana, a klorofill, a sejtek felépítése és működése, de amikor művészként a természethez nyúlok és alkotásaimban közvetetten vagy közvetlenül felhasználom a növényeket, leginkább azt a szeretetet, nyugalmat és egyetemességet érzem, amit gyermekként a fűben fekve, a felhőket nézve, a virágokat vizsgálva éreztem.