Orosz-Stefán Renáta

Vizuális kultúra tanár, képzőművész

Lebegés-történetek-intimitás-játék. Ezek a fogalmak érdekelnek az utóbbi pár évben. Két dolog határozza meg munkámat: a művészet művelése és közvetítése. E két tevékenységet párhuzamosan végzem, hazai és nemzetközi művésztelepeken, rezidens programokon veszek részt és kiállíthatok megyei vagy országos tárlatokon. A korábbi absztrakt képek után a szimbolikus figuralitás felé fordultam, felelevenítve a 20. század első felének festészetében és a fotográfiában is megjelenő cirkuszi és hétköznapi közeg (főleg a gyerekek) képi nyelvezetét, de a szereplők, hősök kiemelődnek a köznapiságból és az absztrakt tapasztalatokból nyert pszichikai terekbe helyezve nyernek új kontextust. Ezekben a művekben vegyes technikával dolgozom, a munkáiban az utóbbi időben megjelent az objekt, a varrás és a hímzés is. Az ember és az állat kapcsolatának különös sokszínűsége kezdett el foglalkoztatni, az első pontja ennek a cirkusz világához kapcsolható, majd az bővült a haszonállatok és más jelenlegi vagy akár régmúlt állatok irányába. A közvetlenül mellettünk elő kedvencek is nagy szerepet kaptak. Tanárként a jövő kiállítás-látogató nemzedék szemléletét formálom nap mint nap. Művészi hitvallásom, hogy a tegyük a művészet eszközeivel mindig azt és úgy, hogy a legjobbat és a legtöbbet akarjuk művészként, tanárként és anyaként egyensúlyt teremtve a különböző szerepek között. A művészet művelését nem egy zárt rendszernek tekintem, hanem a nyitottság, a közös alkotás növeli a kép készítésének metodikájának megértését, ami a későbbiekben növeli a képzőművészet befogadásának képességét a diákokban.

Miskolc