Tarnóczi József

Festőművész

Művészetszemléletem alapja, hogy az emberi alkotásokra (de a műhöz való eljutás útjára, az alkotási folyamatra is), tulajdonképp a művészet egészére egyfajta átlényegülésként (transsubstantiatio) igyekszem tekinteni, akár anyagról (a mű anyagi valóságairól), akár emberi tudatosságról, vagy a lelki-szellemi valóságok transzformációjáról legyen is szó. „A mindennapi embert, a halandó embert (…) is fel kell oldani a kezdet vizeiben, hogy elérjen önmagához, a Télesmához” – írja Bakos József az alkímiáról írott, Hermetikus feljegyzések című tanulmányában. Vagyis a művészeti tevékenység egyfajta belső alkímiaként is értelmezhető, melyben az emberi személy, a művész elemeire bontja, majd cseppfolyóssá teszi önmagát, feldolgozza a psyché, számára is rejtélyes zárt világát, s felgyújtja, kiégeti ösztön és indulatkozmoszát, hogy elérje, megvalósíthassa önnön teljességet, felemelkedhessen létének egyetemes szintjeire.

Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE)

Debrecen