Sütő-Petre Rozália

Médiamegjelenések

Idézetek

Dr. Hann Ferenc művészettörténész, 1993, Baja, kiállításmegnyitó.

"Az ő munkáiban találkozik a modern művészi látás és hagyomány, az a kézzel fogható valóság, amin ő valójában felnőtt."

Németh Júlia - Művelődés

"Boltívek alatt

Akár egy nyitott könyvből, úgy olvashatunk ….Sütő Petre Rozália vallomásos, képes krónikájából.

Mert mi is az, amit a Martonvásárra áttelepült festő- és grafikusművész számunkra felkínál? Egyfajta sajátos, színekbe-formákba fogalmazott, érzelmi felhangokkal dúsított lírai önéletrajz-mozaik. De azt is mondhatnám: a kettős hazának, a szülőföldnek, Erdélynek és az anyaországnak, Magyarországnak az érzelmi-művészi szinten való egybefonódása, egységesülése. Ez a művész szubjektumán keresztül átlényegített, de valós elemeken nyugvó, mély gyökerekből táplálkozó virtuális valóság a maga teljességében és sokszínűségében tárul fel előttünk. Épületek és épületegyüttesek, templomok vagy csupán részleteiben felsejlő nosztalgiaképek, színekbe-formákba menekített emlékfoszlányok utalnak a Sütő Petre Rozália életében, művészi kiteljesedésében lényeges szerepet játszó színterekre…..

A nagyméretű festői megnyilatkozások java része sajátos kollázs. Technikai, de ugyanakkor tartalmi-tematikai vonatkozásban is. Minek nyomán egy fölöttébb karakteres, a hagyományt a modern művészi kifejezésformákkal ötvöző, egyedi festői-grafikai világ tárul fel előttünk. Egy, a realitásból táplálkozó, s mégis meseszerűnek tűnő álomvilág.

Sütő Petre Rozália szabadon ereszti képzeletét, és úgy tűnik, ennek a korlátok nélkül szárnyaló, csapongó fantáziának semmi sem képes gátat szabni. Tartalékai ugyanis kimeríthetetlenek, hiszen megélt vizuális élmények, emlékek, érzelem- és gondolatfoszlányok, hangulatok, sajátos élethelyzetek felvillanásai táplálják. A művész pedig nosztalgiázik, és önfeledten játszik a maga magának felkínált lehetőségekkel. A művészi kísérletezést gyakorta gúzsba kötő konvenciókat elegánsan átlépve teremti meg ötlet- és látványkollázsokkal fűszerezett, külön bejáratú művészi univerzumát.
…

Jellegzetesen összetett, olykor már a zsúfoltság határáig elmerészkedő, de azt tudatosan vállaló, az álmok sajátos logikáját követő kompozíciói a látvány mellett olyan művészi üzenet hordozói is, amelyek a valós és választott haza, az otthon és az itthon egységét hivatottak illusztrálni. Sajátos művészi kitárulkozás ez, amely az alkotó emberi habitusát, énjét, belső világának a képi kivetítését is lehetővé teszi. S hogy milyen komplex ez a rejtett világ, milyen értékek, titkok és kincsek hordozója, arra ad választ a Pata utcai Református Egyházközség Fehér Galériájában rendezett tárlat.

A konkrét látványélmények, emlékek sajátos módon ötvöződnek a művész képzeletében élő mitikus világgal, a jelenbe álmodott múlttal vagy éppenséggel olvasmányélményeinek képi vetületeivel. Mindezek meghatározó elemét képezik a vegyes technikával, valamint a kollográfia sajátosan összetett módszerével készült alkotásoknak. Az expresszív, olykor talán még enyhe szürrealizmusba is hajló megjelenítések koncentráltan hordozzák azt a művész tudatalattijában elraktározott, és alkotás közben spontánul feltörő élményhalmazt, amelyre épülnek az összetett, formai gazdagságokban bővelkedő képfelületek. Példaként említeném, többek között, az akár védjegynek is beillő Boltívek alatt patinás vonalrendszerét, a Variációk egy témára torony-kupola rengetegét, a Válaszút sajátos perspektívákat megnyitó mélységét vagy a Csak tiszta forrásból merített képi megjelenítést. A Korok kapuját szélesre tárva könnyeden libbenő, meseszerűen Légies formákon keresztül vezet el a művész a színpompás Nap kastélyáig és a jelképiségében szintén sokat sejtető Égig érő fáig.

A mese és mondavilág, a történelmi múlt átlényegítése a mába Sütő Petre Rozália esetében több puszta stílusalakzatnál. Jelenlétét feltehetően az az erdélyi kultúrából eredeztethető erőteljes meghatározottság, művészi világkép, hitvallás indokolja, amely nem egy, transzszilván gyökerekkel rendelkező művésznek szolgált megbízható útravalóul.

Az irodalomban is otthonosan mozgó művész egyik legsikerültebb, sajátos hangvételű és színvilágú munkája A 100 éves Nyugat emlékére című kompozíció. A kopottas konyhaasztal, rajta a nyitott kötettel, s az egyszerű környezet mintegy alájátszik az ellentéteket különösképpen kedvelő és sikeresen egybeszerkesztő festőnek. A galéria hófehér falai pedig kitűnően ellentételezik Sütő Petre Rozália mozgalmas, rejtett energiáktól fűtött, választékos művészi világát.”