Pálfalvi András tanulmánya (részlet)

Revák István szerint a színkeverésnek nemcsak technikája, hanem optikája és filozófiája is van. A vibráló színmező megnöveli, kitágítja a mű terét, mélységét, és ezek a nyomdai alapelvek az autonóm művészetben is hasznosulhatnak.

Bevallott mestere Molnár Sándor, a nagy hatású művész és mögötte  Hamvas Béla gazdag gondolati-filozófiai világa az a szellemi terep, ahol Revák otthon érzi magát, innen indul tovább, így teljesedik ki, innen keresi az „igazi művészethez vezető utat”, hogy segíthessen másokat is odavezetni.

Az alak-forma-transzformáció háromságában a még sejtelmes alakok lassan formát öltenek, majd Revák a formát öltött alakot átalakítja, képpé formálja, olykor hosszú időre érni, pihenni hagyja, aztán lerombolja és ujjá alkotja, és ebben a végső alakban új tartalmak, átalakított formák születnek, de ott a mélyben benne van minden korábbi elem, fázis, alak-formaátalakulás.

A lezáró színekkel pedig minden a helyére kerül és a mű késszé válik.

Revák világában a Tér: a Fény és a Szám egysége, talán, mint valaha a pythagoreusoknál, az ő világában a kristály, a kristály-lét a tökéletesség szinonimája is egyben. A kristály csodás szerkezete a matematika eszközeivel leírható, a fény, a kristályról visszavert és az oda bezárt fény pedig a kristály lelke, a Tér pedig a térhálóval mindezt körbeöleli, és így teszi univerzálissá.