Kovács Zoltán

Szobrászművész

B E M U T A T K O Z Ó A Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrászművész szakán diplomáztam 2018-ban. Az egyetemi évek alatt kezdtem el foglalkozni a geometriával, mint vizuális ábrázolási eszközzel a szobrászatban. A műveim egyik fő témája a végtelen érzetének formai kifejezése. Az absztrakt, geometrikus formavilág olyan képi megjelenítésre ad lehetőséget, amely nem egy egyszerűen értelmezhető ábrázolás; olyan kódolt tartalom, amely egyedül a tanult formanyelv ismeretével nem közelíthető meg, hanem csak az intuitív, emocionális szemlélettel közösen. A szobraim az érzéki észlelés mellett geometriai szabályszerűségek mentén is kínálnak értelmezési, továbbgondolási lehetőséget. Folyamatosan foglalkoztat a szobor és a tér elválaszthatatlan kapcsolata. Ezt a kapcsolatot jelenítem meg a formáimon belül is áthatásokon, áttöréseken keresztül. Alkotói metódusomat a konstruktív szemlélet jellemzi: általában nem készítek rajzi vázlatokat, hanem a kiindulástól formaként kezelve oldom meg a térbeli problémákat. Vannak esetek, amikor a makettot is kész szoborként kezelem, és megtartom anyagában, vagy átforgatom más matériába. A plasztikáim többségükben épített héjszerkezetek, máskor kőből, esetleg fából faragással kibontott formák. A síkokból épített felületek nagy jelentőséggel bírnak számomra, mert jól kifejezik, hogy a szobor nem csupán kiszorít, hanem leválaszt egy részt a térből. Ezek általában zárt formákként jelennek meg, amelyeket áthat a tér egyfajta „ablakon” keresztül, de előfordul, hogy a kültakarót megnyitva betekintést kapunk a belső, intim terébe is. EGYÜTTMŰKÖDÉS: Molnár Ani Galéria

Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE)

Budapest