Elmosódik minden az orrhegyünkről nézve
Csapó Dóra Gabriella
Megjegyzések:
Csapó Dóra Gabriella egyéni kiállítása az árnyék megfigyeléseken alapuló fizikai jelenségét és a hozzá kapcsolható pszichológiai értelmezési lehetőségeket vizsgálja. A művész az anyagok és a technikák kísérletező jellegű felhasználásával igyekszik feltérképezni és hangot adni az emberi individuum rejtett, felszín alatt meghúzódó tudattalan részeinek. Az alkotót a kiállítás létrehozásában nagyban inspirálták az árnyék optikai megfigyelésein alapuló képzőművészeti értelmezések, valamint C. G. Jung individuumról, tudattalanról, illetve az árnyék fogalmáról írt tanulmányai. Azonban Junggal ellentétben nem Énünk sötét, ösztönös részeként tekint az árnyékra, hanem a létezés természetes kísérőjeként, amely személyes és kollektív tapasztalatokat kapcsol össze. Munkáiban egyszerre idézi meg a múlt feldolgozatlan traumáit, és jeleníti meg azt a mentális állapotot, amikor talán képesek leszünk szembenézni a sérelmeinkkel. A kiállítás tematikájához kiegészítésként szolgál Griselda Pollock After-affects | After-images című tanulmánya. Az író szövegében ismeretlen, forma nélküli árnyékként hivatkozik a traumára, amely vissza-visszatérő emlékképek formájában tör felszínre. Kéretlen jelenléte hosszútávú és rövidtávú emlékeink részévé válik, ami személyiségünket nagyban befolyásolja. Pollock úgy látja, hogy a trauma poézis jellegű vizuális megfogalmazásával képesek lehetünk valamilyen formát adni neki. A művek kiindulópontjaként Csapó Dóra személyes tapasztalatai és megfigyelései szolgáltak. A kiállítást megelőzte egy négy éven át tartó gyűjtőmunka, amely során fotódokumentáció formájában rögzítette a környezetében látott emberi árnyékokat. Ezek vizuálisan a légies organza anyagának alkalmazásán keresztül köszönnek vissza. Alkotásaiban hangsúlyos a lila és kék tónusok használata, amelyek alapvetően az optikai jelenséghez társított fekete szín evidenciáját kérdőjelezik meg. Az árnyék bizonytalan, testetlen fragmentuma Énünk zegzugos teljességének, amelyben mindenki találhat valami ismerőset, valamit, amin keresztül azonosulni tud a másikkal. A térben látható alkotásokon keresztül a művész kísérletet tesz arra, hogy láthatóvá tegye azokat a belső, gyakran elfojtott vagy tudattalan érzéseket, amelyek személyiségünk állandó alkotói.