Memoria cedae
Mazán Anikó Megosztás
Megjegyzések:
Az átalakítás gesztusa – régi papírok új kompozícióvá szervezése – etikai dimenzióval is bír. A művekben az idő nem lineáris narratívaként jelenik meg, hanem egymásra rakódó, áttetsző vagy éppen elfedő rétegek formájában. Ez a gondolat közel áll ahhoz amit Gilles Deleuze az idő kristálystruktúrájaként fogalmaz meg (a múlt és a jelen egymásba hajló síkjai). A ragasztás, fedés, takarás és feltárás gesztusa a memória működésének analógiája: az emlékezés mindig konstrukció, újrarendezés, szelektív kiemelés. A sorozat dinamikája – az egyes darabok közti finom elmozdulások – időbeli folyamatként is olvasható. A néző végighaladása a térben egy performatív aktus: az értelmezés nem adott, hanem a mozgás és figyelem során alakul ki. A döntés – elfogadás, elutasítás, birtoklás – a mű koncepciójának része, így a befogadó nem külső szemlélő, hanem a jelentésképzés egyik aktora. A projekt tágabb kontextusban az esztétikai értékrend vizsgálataként is értelmezhető. A művészet számomra nem reprezentáció, hanem megismerési forma. Az installáció koncepciója – miszerint a kollázsok kizárólag olyan falra akaszthatók, ahol már korábban is volt egy szög – radikális helyspecifikus döntés. A kiállításon szereplő 100 darab kollázs a művész részéről érkező felajánlás a galéria részére.