Tündérkapu szikla, kék, Színszekvencia, Borges, Hamvas, színelmélet, színkutatás, rétegződés, metafizikus táj, immanens színek, finom elhangolás, figuratív és non figuratív határa, anyagtalan világ, a szín szublimálása
Megjegyzések:
Számomra a festészet a figurativitás és a non-figurativitás határmezsgyéjén történő gondolkodás. A képek nem lezárt jelentések, hanem instabil mezők, amelyekben a forma éppen annyira jelenik meg, hogy azonosítható legyen, de soha nem válik véglegessé.
A festés kiindulópontja a szín, mint elsődleges metafizikai minőség. A színek nem leírják a világot, hanem közvetlenül egy olyan érzékelési állapotot hoznak létre, amely túlmutat az immanens látványon. A forma ebből a színviszonyból emelkedik ki, majd részben vissza is oldódik benne, így a kép soha nem rögzül végleges tárggyá.
Különösen foglalkoztat az a határállapot, ahol a néző még figuratív olvasatra törekszik, de a kép már az absztrakció felé mozdul. Ez a bizonytalanság nem mellékhatás, hanem a mű lényegi tere: egy olyan perceptuális feszültség, amely gondolkodásra késztet, és folyamatos értelmezési mozgásban tartja a tekintetet.
A képeimben az immanens színviszonyok mindig egy másik, nem közvetlenül látható dimenzió felé mutatnak. Ez a „túlmutatás” nem narratív, hanem érzéki és strukturális természetű: a szín maga válik átjáróvá a látható és a láthatatlan között.
Számomra a festészet így nem ábrázolás, hanem határhelyzetek létrehozása: olyan vizuális tereké, ahol a néző egyszerre tapasztalja meg a forma felismerhetőségét és annak feloldódását, és ahol a látás maga válik metafizikai tapasztalattá.
Hány világ fér el egyetlen sziklaablakban? 1
Góra Orsolya MegosztásÉv: 2026
Méretek: 60 x 60 cm
Technika: olaj, vászon
Ár: n.a.
Fotós: Mester Tibor